Mi a véleményed a melegházasságról?
Szerintem nagyon el van szúrva a kommunikáció, legalábbis Erdélyben az LMBTQ-emberek legnagyobb része nem házasságra gondol, hanem bejegyzett élettársi kapcsolatra. Egyszerűen szeretnénk, ha járnának azok a jogok, amik megilletik a heteró párokat, mint a kórházban látogathatóság, az öröklés. Én első lépésnek megelégednék a bejegyzett élettársi kapcsolatnak: a semleges állam kötelessége, hogy törvényes keretek közé terelje az együttélésünket.
És a Pride?
Az idei kolozsvárira nem jutottam ki, mert nem voltam itthon, de ha itthon lettem volna, akkor kimentem volna. Állítólag nagyon jó hangulatú volt, hozzám közel álló a stílusa. Budapestről nyugatabbra a legfőbb érv az ellene, hogy tangában vonaglanak ezeken a felvonulásokon a férfiak. Én ezt nem csinálnám. De annak idején, emlékszem, hogy volt a Budapest Parádé, akkor ugyanilyen szerkóban a lányok vonaglottak a teherautókon, táncoltak egy szál semmiben, akkor nem volt problémája vele az embereknek. 2004-ben a Delahoya fesztiválon, Kolozsváron mentek ki a Hója erdőbe bulizni, elég lengén voltak öltözve, akkor sem zavart senkit az egész. Azt gondolom, álszent a melegek vonulásához való viszonyulás: ha a Pride zavar valakit, akkor arra a pár órára kerülje el azt a környéket. Meg kell jegyezni, hogy nem csak felvonulás van: konferencia, filmek, problémamegismerések, mert e köré szerveződik valójában, kicsit ismeretterjesztés is. Persze mindenütt a vonulást emelik ki. Maga a szó is hülyeség, hogy pride, mert ez nem büszkeség menete. Mert arra senki nem büszke, hogy barna a haja, legfeljebb örül neki. Legalábbis itt Kelet-Európában ez egy jogkövetelő felvonulás, maga az elnevezés nem a legjobb. A kolozsvári azért lehetett mértéktartóbb, mert nem akart támadási felületet nyújtani. Én nem vonulnék tangában, ahhoz többet kellene edzenem, de én elfogadom azt is, hogy valakinek van erre igénye. A férfi és a női meztelenkedés között nincs különbség, csak a társadalmi többség ítéli meg másképpen. Ez is egy önkifejezési forma: van, aki fest, van, aki költ, és van, aki levetkőzik.
Gyerek?
Hiányozni fog a gyerek. Nem tudnék ebben igazságos döntést hozni. Én szeretném, mert jó volna, jó lenne sok-sok gyereket nevelni. Megváltoztatná az életemet, ami lehet, nem is ártana.
De arra szoktam gondolni, hogy lehet, ez csak nekem lenne jó, és a gyereknek nem.
Mint minden szülő, én is szeretném megvédeni a gyermekemet minden atrocitástól, sérüléstől. Nem tudom felméri a hatását, a jelenlegi társadalomi szituációban hogyan csapódna le, ha egy gyereket két apuka nevelne. Pedig nagyon szeretnék gyereket. Elmegy iskolába, szülői értekezlet, stb., túl sok mellébeszélés lenne, túl sok kínos és nehéz helyzet. Nem úgy látom, hogy megérett erre az idő itt. Még nem találkoztam olyannal, akit szivárványcsaládban nőtt fel. De én azt hiszem, hogy a légkör ebben a házban egy gyerek számára jó lenne.
Mit szeretnél jobban? Örökbe fogadni vagy saját anyagból dolgozni?
Az örökbefogadást tartom a jobb megoldásnak, úgyis annyi elhagyott gyerek van. Akik ilyen olyan otthonokban nevelkednek, azoknak az élet sínylődés. Az emberben benne van az ösztön, hogy továbbadja saját magát, de itt megint felvetődik a kérdés, hogy mennyire jó ez a dolog nekem és mennyire jó a végeredménynek? Én főleg magamra és az erdélyi helyzetre gondoltam: csak egyéni helyzetekben lehet ezt a dolgot megítélni. Úgy általánosan nem tudnám eldönteni, hogy helyes lenne-e a gyermekvállalás engedélyezése, szerintem ez mindig helyzetfüggő. Van, aki alkalmas arra, hogy gyereket neveljen, és van, aki nem. Nem erőszakolnám meg a természetet sem a béranya dologgal, én társadalmi okokból is az örökbefogadást támogatom. Ismerek olyan heteró családot, ahol hat örökbefogadott gyereket nevelnek, azzal az ember talán valami pluszt is hozzáadott. De így előre nem tudom lemérni, hogy milyen hatással lenne a gyerekre, ha egy meleg pár nevelné. Hogy én jól érzem magam, hogy van gyerekem, az egy dolog; de hogy ő miként élné meg azt nem tudom. Szívesen találkoznék olyan emberrel, aki ilyen családban nevelkedett fel.
A kereszténységnek van egy alapállása a meleg kérdésben. A homoszexualitás bűn?
Ezen én is sokat gondolkoztam. Általában a szexuális kilengések kísértést jelentenek heteróknak és melegeknek egyaránt. Szerintem azzal kapcsolódik össze a bűn, hogy a másikat kihasználod, becsapod vagy akár tárgyként kezeled, mint ahogy a prostitúció esetében történik. Én azt tartom mérvadónak, hogy Jézus azt mondta: mindent, amit tesztek, abban a szeretet legyen. Mihelyst valami olyat teszek, ami nem szeretetből van, hanem éppen a hódítási vágyam, hogy becsapom, meglopom a bizalmát, kihasználom a másikat, az már a bűn kategóriába tartozik. Ez azonban az melegekre és heterókra éppen úgy érvényes.
Ha azonban szeretet van két ember között, akkor az nem bűn.
Gyakran eszembe jut, hogy akik legtöbbször azok vádolják a melegeket, akik boldog házasságban élnek, tudják milyen jó az, hogy van párod, hogy otthon várnak, hogy testi-lelki jólétben élsz. Pontosan ezeket az örömöket tagadná meg a másiktól. Nem tartom őszintének azt a hozzáállást sem, amikor erkölcstelenséget emlegetnek, miközben ők maguk sem, de a társadalom java része sem tartja magát például a házasság előtti szex tilalmához.
Isten szereti a melegeket?
Nagyon szereti. Elég furcsa az, amikor a lelkész próbál meggyőzni, hogy Isten téged nem szeret. Ilyenkor mindig azt gondolom, hogy „add vissza a diplomád, ember, menj el kapálni, ilyet egy lelkész nem mondhat a Szentírás ismeretében”. Van egy hivatalos tanítás a nyugati protestáns egyházi világban, ami szerint: „elfogadunk, ilyen vagy, ez az identitásod, ez te vagy, rendben van, ez a te kereszted. Hordozzad, azonban ne legyen szexuális életed!” Van, aki ezt vállalja is. Úgy tekintenek a homoszexuálisokra, mint akinek fél szeme van vagy deréktól lefele lebénult. Neked ez jutott, ezzel élj együtt. Szerintem ez fals viszonyulás: nem arról van szó, hogy egy fogyatékossággal élsz, amitől nem tudsz kiteljesedni. Pont olyan bensőséges kapcsolatra és életközösségre vágysz, mint a heterók, az érzések egy az egyben ugyanazok, mint a heteró párok között, ezt megtagadni valakitől nem fair. Ezt a lemondást legfeljebb önkéntesen lehet vállalni, de nem lehet előírni. A cölibátust vállalók esetében is milyen nehéz megállni a nemi élettől való önmegtartóztatást. Ezt több tízezer embertől elvárni hülyeség. Sokkal jobb, ha párban élő emberek az energiáikat a munkájukra tudják irányítani, minthogy azon évődjenek, hogy nehogy kiderüljön, nehogy valamit elkövessek.
Te egy elég konzervatív keresztény kolozsvári családból származol. Te magadat transzilvanista magyarként határozod meg. Hogyan egyezteted ezt össze a melegséggel? Egyáltalán probléma ez?
Muszáj, össze kell, hogy egyeztessem. Ez olyan, mint Kohn és Grün esete. „Kohn azt mondja: te Grün, én büszke vagyok arra, hogy zsidó vagyok. Grün értetlenkedésére Kohn azt válaszolja: ha nem lennék büszke, akkor is zsidó lennék, jobban megéri büszkének lenni.” Ha nem egyeztetem össze, akkor is meleg vagyok, akkor inkább összeegyeztetem. Nem mondanám, hogy ez a legmeghatározóbb az életemben, hogy meleg vagyok, nem ez jut önmagamról minden pillanatban az eszembe. Lehet, valakinek ez jut eszébe rólam, valahányszor összetalálkozik velem az életben, de az ember ennél sokkal több. Milyen fura lenne, ha valakiről mindig az jutna eszembe, hogy balkezes, mint a legfőbb jellemzője. Befolyásolja az életet nagymértékben, de nem ez a legmeghatározóbb. Az ember nem ezen agyal egész nap,
egy heteró sem azon agyal egész nap, hogy heteró.
Elfoglalja magát a munkájával, a hobbijával, a családjával: időnként eszébe jut a párja, a párkapcsolati élete, de ennyi. Ami talán előny, hogy érzékenyebb lesz az ember mások nézőpontjára, más véleményekre, más világlátásra. Egy meleg is lehet autonómiapárti, hazafias, nagy magyar vagy nagy székely. Nyilván a melegekről folytatott diskurzus sok esetben elriasztja a jobboldaltól az egyébként hasonló értékrendet valló melegeket.
Mint vallásos embert, hogyan érint a keresztény egyházak vélekedése a melegeket illetően?
A katolikusét nem ismerem igazából, Jakubinyi érsek úr egyet ádámbélázott ezelőtt két évvel, ebből meg is született egy jópofa blog, az ÁdámBéla blog. Szellemes írásai voltak ÁdámBélának, megszületésében segédkezett az érsek úr. Ez az eset is bebizonyítja, hogy nem értik a problémát igazán mélyen, vagy szőnyeg alá söpörnék. A református egyház kiadott egy bioetikai állásfoglalást, de az is eléggé homályosan fogalmaz. Annyi előrelépés történt, hogy az az állásfoglalás elismeri, ez valakinek a benne levő, megváltoztathatatlan része, és a ”mély emberi drámájukat megértik”, mondják az iratban. De egyben kijelentik, hogy az ilyen emberek kapcsolatát elítélik, és nem vállalhatnak semmilyen egyházi szolgálatot, tehát még a templomharangnak a zsinórját sem méltóak rángatni. Bár elismerik, hogy önhibáján kívül lett valaki meleg, de ennek ellenére még a templom felsöprésétől is eltiltják az „ilyeneket”.
Az egyház felfogása nagyrészt elutasító, ez eléggé bántó egy hívő melegnek.
Egyáltalán nem látom a „mély emberi drámájukat megértjük” mondatnak a végeredményét. Sőt. El tudnék képzelni egy egyházi berkeken belüli vitaestet, meghívnak néhány meleget, és azok elmesélhetnék mindezt. Mit érzel, mit gondolsz, vitassuk meg. Egyedül az unitárius egyház az, amelyik ebből kilépett, és azt mondja, ha már valaki ilyen, és a végeredmény az, hogy nem változtathatóak meg, akkor így kell őket elfogadni. Senki nem várja, hogy az egyház összeadja a meleg párokat. Ezt az egyház eldönti, hogy belefér vagy nem, viszont a kérdésről lehetne beszélni.
Meddig lehetne eljutni?
Legalább olyan szintre el kellene jutni, hogy családi tragédiák ne történjenek meg. Amikor egy pap vagy egy lelkész a melegek ellen prédikál, és azt hallgatja egy 16 éves fiatal, aki amúgy is küszködik, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Tíz perc múlva beleveti magát a folyóba, ki vállalja ennek az ódiumát? Sok családi tragédia van ebből kifolyólag, amit az egyháznak nem kellene erősítenie. Sőt, gyógyítania kell a sebeket, mert azért is van.